Németország zenei ékszerdoboza és múzeumsokaságának otthona

Hogy ne legyen sokáig rejtély: ezúttal Szászországban, a Meisseni porcelán, valamint Bach, Schubert és Wagner otthonában jártunk.

Mielőtt elindultunk volna kelet-németországi utunkra, el nem tudtuk képzelni, hogy mit fogunk csinálni mi ott, keleten. Voltak elő-, azaz történelmi ismereteink, és igazság szerint azonfelül, hogy tudtuk, hogy élnek ott emberek, nem számítottunk túl sokra. (Így érkezhetnek hozzánk is a külföldi turisták?!)

Tévedtünk! Szerencsére túlságosan is, de így legalább számos meglepetés ért minket. Szászország városaiban sétálgatva és vásárolgatva (sajnos) gyorsan telik az idő, csakúgy, mint a gyönyörűbbnél gyönyörűbb vidékein a gátakat és viaduktokat nézegetve. Az elmúlt évtizedek folyamán volt szépen pénz mindent helyrehozni a térségben: ott bizony nem csak vármaradványokat lehet találni, hanem minden dombocskán van egy Schloss.

Az egykor virágzó iparváros, Zwickau autómúzeumai – a Trabant- és az Audival szoros kapcsolatú Horch-múzeum – nagy élményt nyújtanak mindenkinek (még nekem is, aki ugyan szeret vezetni, de az autóknak körülbelül csak a színét tudja beazonosítani – a széles színskálának köszönhetően sokszor azt sem). A korabeli hangulatot idéző utca és díszletek,  az interaktív részek és a gyereksarok, a saját autótervező program, az igényesen kiépített és berendezett, történelmet, háborúkat átívelő bemutatótermek magával ragadják a látogatót.

Lipcse bővelkedik fedett utcákban és áruházakban, oktatási és kulturális központként pedig – a rengeteg diáknak köszönhetően – pezsgő éjszakai élet színhelye. Aki más irányú érdeklődési körrel indul útnak Wagner szülővárosába, annak is akad bőven látnivaló, például érdemes felkeresni a Szent Tamás templomot, ahol Bach végső nyughelye és a neki szentelt múzeum lelhető fel.

Chemnitz, ahogy egyik jelenlegi kiállítása miatt mostanság nevezik, a modernség városa, leginkább Karl Marx városközpontban fellelhető óriási feje miatt ismert a külföldiek körében. A város a rendszerváltás előtti közel negyven évben viselte a Karl-Marx-Stadt nevet (akinek szoborrészlete maradt csak meg az utókornak).

Kicsit S-esen beszélnek a helyiek, de barátságosak és türelmesek. A piacon jobb áron lehet zöldséghez, gyümölcshöz jutni, mint nálunk, s már a Bécsben is elérhető üzletláncban olcsóbban lehet új és jó minőségű ruhához jutni, mint idehaza a használthoz. Az „élet” egy kis szösszenete után vissza a további látnivalókhoz.

Drezda egy szép európai nagyváros, dómmal, tágas terekkel, palotával és rendezett kerttel (Zwinger). Egy egész napot is rá lehet szánni a feltérképezésére. Mi azonban másra szántuk a főidőt. Hogy mégis mire?

Ha valaki azt kérdezi, hogy mi volt a top: kétség sem férhet hozzá, hogy Szász-Svájc. Autónkat hátrahagyva, komppal az Elbán átkelve elkezdtük séta(túra)utunkat a romantikus kőalakzatok között, tóval és vízeséssel övezett szűk járatokon, sűrű erdőn át, fel a Bastei-hez, ahonnan páratlan kilátás nyílik a környékre. Ez a vidékre érkező turisták (magamat is ide sorolom már) legemlékezetesebb helyszíne. Szívből ajánlom! Azzal a tudattal hagytam a hátam mögött e helyet, hogy még visszatérek, és ez így is lesz! Nemcsak ide, hanem a környékre is, hiszen – bizakodó és pozitívan csalódott énemet előtérbe helyezve tudom, hogy – számos kis csoda vár még felfedezésre.

Fotók: Alka Tímea